Riemann-integrál

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Hunfn

  1. Sablon:Matematika
Riemann definíciója

Az integrál jellemzői az integrálandó f(x) függvény és az [a,b] intervallum, amin integrálunk. Az a-t az integrál alsó határának, a b-t az integrál felső határának nevezzük.

Osszuk fel az intervallumot n részre valamilyen Fn={x0,x1,x2,,xn} halmazzal, ahol a=x0<x1<<xn=b. Ezt az Fn halmazt az [a,b] intervallum egy felosztásának nevezzük. A felosztás finomságának nevezzük a felosztás leghosszabb részintervallumának a hosszát. Ennek a jele legyen: d(Fn)

Mindegyik [xi-1, xi] részintervallumból (1 ≤ in) válasszunk ki tetszőlegesen egy ξi elemet.

Állítsunk f(ξi) magasságú téglalapokat a részintervallumokra, majd összegezzük ezek területét, így megkapjuk az adott felosztással adódó területet, amit közelítő összegnek nevezünk:

σ(Fn)=i=1nf(ξi)(xixi1)

Ezt a Δxi=(xixi1) jelöléssel a következőképp is felírhatjuk:

σ(Fn)=i=1nf(ξi)Δxi=f(ξ1)Δx1+f(ξ2)Δx2++f(ξn)Δxn

A felosztásokból az intervallumok számának növelésével készíthetünk végtelen sorozatokat: {Fn}=F1,F2,F3,F4,. Ezeket nevezzük felosztássorozatoknak. Ha egy olyan felosztássorozatot veszünk, melyre a {d(Fn)}=d(F1),d(F2), sorozat a nullához tart, akkor a felosztássorozatot normális felosztássorozatnak vagy minden határon túl finomodó felosztássorozatnak nevezzük.

Ha a közelítő összegek sorozata minden normális felosztássorozat esetén konvergens, akkor azt mondjuk, hogy a függvény Riemann-integrálható az [a,b] intervallumon, és a határértékét a függvény Riemann-integráljának nevezzük. Jele: abf(x)dx vagy röviden: abf.

d(Fn)0σ(Fn)abf

Összefoglalva:

abf(x)dx=limni=1nf(ξi)(xixi1)
ahol
a=x0<x1<<xn1<xn=b
xi1ξixi
limnmax{xixi1|1in}=0

Bebizonyítható, hogy minden szakaszosan folytonos függvény Riemann-integrálható. Sablon:-ford-

Sablon:Hunl