Riemann-összeg
- Sablon:Matematika A Riemann-összeg a matematikában egy integrál közelítésére szolgáló módszer, amely véges összegekből áll. A XIX. századi német matematikus, Bernhard Riemann nevét viseli. A Riemann-összegek széles körben alkalmazhatók a numerikus integrálásban, például a görbék alatti terület közelítésére, ahol a „téglalap szabály” néven is ismert.
A Riemann-összeg definíciója
A Riemann-összeg egy függvény által meghatározott görbe alatti terület közelítésére szolgál a intervallumon. Az intervallumot azonos szélességű részintervallumra osztják, ahol . Az egyes részintervallumokon belüli kiválasztott pontoktól függően a Riemann-összeg különböző formákat ölthet:
1. Bal oldali Riemann-összeg: A részintervallumok bal végpontját használja:
2. Jobb oldali Riemann-összeg: A részintervallumok jobb végpontját használja:
3. Középpontos Riemann-összeg: A részintervallumok középpontját használja:
Alkalmazások
- Numerikus integrálás: A Riemann-összegek alapvető szerepet játszanak a numerikus módszerekben, mint például a trapéz módszer és a Simpson-módszer, amelyek pontosabb integrálközelítéseket nyújtanak.
- Görbék alatti terület: A Riemann-összegek alkalmazásával közelíthetjük a görbe alatti területet, ami különösen hasznos szabálytalan alakzatok esetén.
- Görbék hossza: A Riemann-összegeket a görbék hosszának közelítésére is használhatjuk, a görbén lévő pontok közötti szakaszok hosszának összegzésével.
- Általánosítások: A koncepció kiterjeszthető magasabb dimenziókra is, ami dupla és tripla integrálokhoz vezet, amelyek szintén közelíthetők Riemann-összegekkel.
Következtetés
A Riemann-összegek alapvető szerepet játszanak a teoretikus és alkalmazott matematikában, hidat képezve a diszkrét és a folytonos matematika között. Ahogy a részintervallumok száma nő (és így csökken), a Riemann-összeg közelít a tényleges integrál értékéhez, bemutatva a summák és integrálok közötti alapvető kapcsolatot a kalkulusban. Sablon:-ford-