Newton-Leibniz-tétel
Legyen f integrálható [a,b]-ben. Ha az F függvény folytonos [a,b]-ben, differenciálható (a,b)-ben és F'(x)=f(x) minden -re, akkor
- .
Newton–Leibniz-tétel
Definíció
A **Newton–Leibniz-tétel** a matematikai analízis egyik alapvető tétele, amely a deriválás és az integrálás közötti kapcsolatot írja le. A tétel kimondja:
> Ha \( f(x) \) folytonos az \( [a, b] \) intervallumon, és létezik egy \( F(x) \) primitív függvénye (\( F'(x) = f(x) \)), akkor:
>
Ez azt jelenti, hogy egy folytonos függvény határozott integrálja az adott intervallumon a primitív függvényének végpontokban vett értékei különbsége.
Fogalmak
Primitív függvény
- Egy \( F(x) \) függvény primitív függvénye \( f(x) \)-nek az \( [a, b] \) intervallumon, ha:
Határozott integrál
- Egy \( f(x) \) folytonos függvény határozott integrálja az \( [a, b] \) intervallumon: ahol \( x_i^* \) a részintervallumon választott pont.
Bizonyítás
1. Indulás a deriválás és integrálás kapcsolatából
A Newton-Leibniz-tétel a következő alapösszefüggésből származtatható: - Ha \( F'(x) = f(x) \), akkor az integrálás a deriválás fordított művelete.
2. Alapvető kapcsolat az integrál és a primitív függvény között
Tekintsünk egy \( f(x) \) folytonos függvényt az \( [a, b] \) intervallumon, és legyen \( F(x) \) primitív függvénye (\( F'(x) = f(x) \)).
- A határozott integrál definíciója alapján:
- Legyen az \( [a, b] \) intervallum felosztása:
- A \( F(x) \) folytonosságát felhasználva:
- Mivel \( F'(x) = f(x) \), a differenciálási szabály alapján:
ahol \( x_i^* \in [x_{i-1}, x_i] \).
- Így az összeg kifejezés határértéke:
3. Következtetés
A fenti levezetések alapján:
Példák
- **Egyszerű határozott integrál:**
Számítsuk ki \( \int_0^2 x^2 \, dx \)-et.
- A \( x^2 \) primitív függvénye: \( F(x) = \frac{x^3}{3} \).
- Alkalmazva a Newton-Leibniz-tételt:
- **Trigonometrikus integrál:**
Számítsuk ki \( \int_0^{\pi} \sin(x) \, dx \)-et.
- A \( \sin(x) \) primitív függvénye: \( F(x) = -\cos(x) \).
- Alkalmazva a Newton-Leibniz-tételt:
Python Implementáció
from sympy import symbols, integrate
# Változó definiálása
x = symbols('x')
# Függvény és intervallum
f = x**2 # Függvény
a, b = 0, 2 # Intervallum
# Határozott integrál kiszámítása
result = integrate(f, (x, a, b))
print(f"Határozott integrál: ∫[{a}, {b}] {f} dx = {result}")
Kimenet
Határozott integrál: ∫[0, 2] x**2 dx = 8/3
Alkalmazások
- Fizikai problémák: Terület, térfogat és munka kiszámítása.
- Sebesség és távolság: Sebesség függvény integrálásával kiszámítható az elmozdulás.
- Valószínűségelmélet: Folytonos valószínűségi változók eloszlásfüggvényeinek kiszámítása.
Összegzés
A **Newton-Leibniz-tétel** a matematikai analízis egyik központi tétele, amely a deriválás és az integrálás közötti kapcsolatot formalizálja. Ez a tétel egyszerűsíti a határozott integrálok számítását a primitív függvények segítségével. Gyakorlati alkalmazásai széles körben elterjedtek a mérnöki tudományokban, a fizikában és az adatfeldolgozásban.