Másodikderivált-próba

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Hunfn

  1. Sablon:Humatek A második derivált próba egy másik módszer, amelyet a kalkulusban használnak a függvények lokális extrémumainak (maximumok és minimumok) meghatározására. Ez a teszt a második derivált értékén alapul, amely információt ad a függvény konvexitásáról.

Lépések a második derivált próbához:

1. Első derivált: Számítsd ki a függvény f(x) első deriváltját f(x).

2. Kritikus pontok: Határozd meg a kritikus pontokat úgy, hogy az első deriváltat nullára állítod: f(x)=0 vagy ahol f(x) nem definiált.

3. Második derivált: Számítsd ki a függvény második deriváltját f(x).

4. Vizsgálat a kritikus pontoknál: - Ha f(c)>0 a kritikus pont c esetén, akkor f(x) lokális minimumot tartalmaz c-ben. - Ha f(c)<0 a kritikus pont c esetén, akkor f(x) lokális maximumot tartalmaz c-ben. - Ha f(c)=0, akkor a teszt nem ad információt, és további vizsgálat szükséges (pl. az első derivált teszt).

Példa: Vegyük a következő függvényt: f(x)=x33x2+4.

1. Első derivált: f(x)=3x26x

2. Kritikus pontok: 3x26x=03x(x2)=0x=0 vagy x=2

3. Második derivált: f(x)=6x6

4. Vizsgálat a kritikus pontoknál: - c=0: f(0)=6(0)6=6<0(lokális maximum) - c=2: f(2)=6(2)6=6>0(lokális minimum)

Következtetés: - A x=0 pontban lokális maximum van. - A x=2 pontban lokális minimum van.

Ez a teszt egyszerű és hatékony módja a lokális extrémumok azonosításának. Ha további kérdéseid vagy példáid vannak, ne habozz kérdezni! Sablon:Hunl