De Moivre-Laplace-tétel

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Hunfn

  1. Sablon:Humatek A de Moivre-Laplace tétel a valószínűségszámítás egyik alapvető eredménye, amely kapcsolatot teremt a binomiális eloszlás és a normális eloszlás között. A tétel az egyik első bizonyíték arra, hogy a központi határeloszlás tétel hogyan működik binomiális eloszlások esetében.

Mi a de Moivre-Laplace tétel?

A binomiális eloszlás B(n,p), ahol n a kísérletek száma, p pedig az egyedi kísérlet sikerének valószínűsége. Ez az eloszlás azt írja le, hogy n ismétlés során hány sikeres esemény fordul elő. Ha n elég nagy, a binomiális eloszlás jól közelíthető egy normális eloszlással.

Tétel kimondása

Ha XB(n,p), akkor a következő igaz: P(aXb)Φ(b+0.5npnp(1p))Φ(a0.5npnp(1p)), ahol:

  • Φ(z): a standard normális eloszlás kumulatív eloszlásfüggvénye,
  • np: a binomiális eloszlás várható értéke (átlaga),
  • np(1p): a binomiális eloszlás szórása,
  • a és b: a kívánt tartomány határai.

A ±0.5 korrekciót folytonossági korrekciónak nevezzük, ami azért szükséges, mert a binomiális eloszlás diszkrét, míg a normális eloszlás folytonos.

Tétel jelentősége

  1. Kapcsolat a normális és binomiális eloszlás között: A tétel megmutatja, hogy ha n elég nagy, a binomiális eloszlás megközelíthető normális eloszlással. Ez jelentősen megkönnyíti a számításokat, különösen nagy n értékek esetén.
  1. Számítási egyszerűség: A binomiális eloszlás összetett, ha nagy n és k értékekkel dolgozunk, mert (nk) értékei gyorsan nőnek. A normális eloszlás közelítésével a táblázatok és egyszerű képletek segítségével számíthatunk.
  1. Alkalmazhatóság: A tétel használható bármely B(n,p) eloszlás esetén, feltéve, hogy n elég nagy, és p nem túl közel 0-hoz vagy 1-hez.

Matematikai háttér

Binomiális eloszlás

A binomiális eloszlás valószínűségi tömegváltozója: P(X=k)=(nk)pk(1p)nk, ahol k=0,1,,n, és:

  • (nk)=n!k!(nk)!: a kombinációs szám, ami az n elem közül k-féleképpen történő kiválasztás lehetőségét adja meg,
  • p: az egyes kísérletek sikerének valószínűsége,
  • 1p: a kudarc valószínűsége.

Normális eloszlás

A normális eloszlás sűrűségfüggvénye: f(x)=12πσe(xμ)22σ2, ahol:

  • μ: az eloszlás várható értéke,
  • σ: az eloszlás szórása.

Kapcsolat a kettő között

A de Moivre-Laplace tétel azt állítja, hogy ha n, akkor a binomiális eloszlás kumulatív eloszlásfüggvénye közelíthető a normális eloszlás kumulatív eloszlásfüggvényével.

Feltételek a tétel alkalmazásához

  1. Nagyszámúság (n nagy): Általánosan elfogadott, hogy n30 esetén a normális közelítés érvényes, de minél nagyobb az n, annál jobb a közelítés.
  1. p nem túl szélsőséges: p értéke ne legyen túl közel 0-hoz vagy 1-hez. Ha p0 vagy p1, akkor a binomiális eloszlás erősen aszimmetrikus, és a normális közelítés pontatlan lesz.
  1. Folytonossági korrekció: A diszkrét X helyett a folytonos Z-t használjuk, a ±0.5 korrekcióval.

Példa

Feladat

Egy gyárban 1000 termék közül 60%-nak várhatóan jó a minősége. Mi a valószínűsége, hogy a jó termékek száma 590 és 620 között van?

Lépések

  1. Binomiális paraméterek:
    • n=1000, p=0.6.
  2. Átlag és szórás:
    • μ=np=10000.6=600,
    • σ=np(1p)=10000.60.4=24015.49.
  3. Standardizálás és folytonossági korrekció:
    • Az alsó határ: Z590=5900.560015.49=10.515.490.68,
    • A felső határ: Z620=620+0.560015.49=20.515.491.32.
  4. Valószínűség meghatározása:
    • P(590X620)=Φ(Z620)Φ(Z590),
    • Φ(1.32)0.9066,
    • Φ(0.68)0.2483,
    • P(590X620)=0.90660.2483=0.6583.

Eredmény

A jó termékek száma 590 és 620 között lesz kb. 65.83%-os valószínűséggel.

Elméleti háttér

A tétel azon az elven alapul, hogy a binomiális eloszlás növekvő n-nel egyre jobban hasonlít a normális eloszlásra, mivel az összegek várható értéke np, szórása pedig np(1p). Ez a központi határeloszlás tétel egyik korai speciális esete.


Sablon:Hunl