Mértékelmélet
- Sablon:Humatek A mértékelmélet a modern matematikának egy olyan ága, amely a halmazokra és azok részhalmazaira vonatkozó mértékek (angolul "measure") bevezetésével foglalkozik. A mérték fogalmát leggyakrabban területek, hosszok, térfogatok általánosítására használják, de a mértékelmélet ennél sokkal tágabb keretek között alkalmazható, és az analízis, a valószínűségelmélet, valamint a funkcionálanalízis alapját is képezi.
Alapfogalmak: 1. Mértéktér: Egy hármas, ahol: - egy nem üres halmaz (az ún. "alaphalmaz"), - egy halmazrendszer (σ-algebra), amely részhalmazait tartalmazza, és amelyekre mértéket definiálunk, - egy mérték, amely minden -ra egy nemnegatív számot rendel, vagyis .
2. Mérték: Egy funkció, amely teljesíti a következő tulajdonságokat: - Nemnegatív: minden -ra. - Nullmértékű halmaz: Ha , akkor . - σ-additivitás: Ha egymást kizáró halmazok, akkor .
Fontos példák: 1. Lebesgue-mérték: Az egyik legfontosabb mérték az térben, amely általánosítja a klasszikus terület- és térfogatszámítást. 2. Dirac-mérték: Egy mérték, amely egyetlen pont súlyát adja meg. Például egy pontszerű részecske helyét modellezi a térben.
Alkalmazások: - Valószínűségelmélet: A valószínűségi eloszlások mértékekkel írhatók le, ahol az alaphalmaz események halmazából áll, a mérték pedig a valószínűséget reprezentálja. - Integrálelmélet: A Lebesgue-integrál fogalma mértékelméleti alapokon nyugszik, lehetővé téve a függvények szélesebb osztályainak integrálását. - Fizika: Fizikai rendszerekben az energia, tömeg, és egyéb mennyiségek mértékeinek kiszámításában is alkalmazható.
A mértékelmélet tehát alapvető szerepet játszik a matematikában és annak alkalmazásaiban, különösen a valószínűségelmélet, analízis és a matematika több ágában. Sablon:-ford- Sablon:Trans-top