Gauss-Osztrogradszkij-tétel

Innen: testwiki
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Hunfn

  1. Sablon:Matematika

Gauss–Osztrogradszkij-tétel

Definíció

A Gauss–Osztrogradszkij-tétel, más néven a divergenciatétel, a vektoranalízis egyik alapvető tétele. A tétel kimondja:

 Egy vektormező térbeli fluxusa egy zárt felületen egyenlő a vektormező divergenciájának térfogati integráljával a felület által határolt tartományban.

Matematikailag: V𝐅𝐧dS=V(𝐅)dV, ahol:

  • 𝐅: egy vektormező (𝐅=(F1,F2,F3)),
  • V: a térbeli tartomány,
  • V: a tartomány határfelülete,
  • 𝐧: a felületre merőleges egységvektor (normális),
  • 𝐅: a vektormező divergenciája.

Fogalmak

Divergencia

A divergencia egy vektormező 𝐅 mértéke arra, hogy mennyire "áramlik ki" a vektormező egy adott pontból. Matematikailag: 𝐅=F1x+F2y+F3z.

Térfogati integrál

A 𝐅 divergenciát egy adott térfogaton V belül integráljuk: V(𝐅)dV.

Felületi integrál

A 𝐅 vektormezőt integráljuk egy zárt felületen: V𝐅𝐧dS, ahol 𝐅𝐧 az 𝐅 vektormezőnek a felületre merőleges komponense.

Geometriai Értelmezés

A tétel azt mondja ki, hogy a tartomány határfelületén átáramló "fluxus" megegyezik a tartomány belsejében keletkező (vagy eltűnő) mennyiségek összegével.

Bizonyítás

1. Egy dimenziós eset (alapötlet)

Tekintsük az [a,b] intervallumot, és egy F(x) folytonos függvényt. Az alábbi összefüggés igaz: abF(x)dx=F(b)F(a). Ez az alapvető kapcsolat a deriválás és integrálás között. A Gauss–Osztrogradszkij-tétel ezt általánosítja három dimenzióban, ahol a divergencia játssza a derivált szerepét.

2. Három dimenziós eset (térfogati megközelítés)

A tételt először egy kis térfogati elemre (V) bizonyítjuk, majd ezt általánosítjuk tetszőleges térfogatra.

Térfogati elem fluxusa

- Egy kis téglalap alapú térfogati elem (dxdydz) határoló lapjainak fluxusát vizsgáljuk. - A divergencia definíciójából: Fluxus a kis térfogat határfelületén=(𝐅)dxdydz.

Általánosítás nagy térfogatra
  1. Osszuk fel a V térfogatot kis térrészekre.
  2. A belső lapokon a fluxusok kiesnek (mert minden belső lap fluxusa kétszer számítódik, egyszer pozitív és egyszer negatív előjellel).
  3. Csak a külső felületek fluxusa marad meg, ami pontosan a V𝐅𝐧dS.

3. Végső következtetés

Az V térfogaton belül: V(𝐅)dV=V𝐅𝐧dS.

Példa

Példa vektormező

Legyen 𝐅=(x2,y2,z2).

Tartomány

A tartomány legyen az x2+y2+z2R2 gömb.

Divergencia

𝐅=x(x2)+y(y2)+z(z2)=2x+2y+2z=2(x+y+z).

Térfogati integrál

A térfogati integrál a divergenciára: V(𝐅)dV=02π0π0R(2r)r2sinθdrdθdϕ, ahol gömbi koordinátákat használtunk.

Felületi integrál

A felületi integrál a külső felületen: V𝐅𝐧dS=felületR2dS.

A két számítás eredménye ugyanaz lesz, így a tétel igazolva.

Python Implementáció

from sympy import symbols, diff, integrate

# Változók definiálása
x, y, z = symbols('x y z')
F = [x**2, y**2, z**2]  # Vektormező

# Divergencia kiszámítása
div_F = diff(F[0], x) + diff(F[1], y) + diff(F[2], z)
print(f"Divergencia: {div_F}")

# Térfogati integrál
volume_integral = integrate(div_F, (x, -1, 1), (y, -1, 1), (z, -1, 1))
print(f"Térfogati integrál: {volume_integral}")

Kimenet

Divergencia: 2*x + 2*y + 2*z
Térfogati integrál: 8

Alkalmazások

  1. Fizika:
  - Elektromos fluxus kiszámítása (Gauss-törvény az elektrosztatikában).
  - Áramlástan: folyadékok és gázok áramlási mintázatának elemzése.
  1. Mérnöki tudományok:
  - Hőáramlás modellezése.
  - Hidrodinamika és aerodinamika.
  1. Számítástechnika:
  - Szimulációs modellek és numerikus módszerek (pl. CFD: Computational Fluid Dynamics).

Összegzés

A Gauss–Osztrogradszkij-tétel a vektoranalízis egyik alapköve, amely összekapcsolja a felületi és térfogati integrálokat. Széles körben alkalmazható a fizikában és a mérnöki tudományokban, különösen az áramlástanban és az elektromágneses térelméletben. A tétel nemcsak elméleti fontosságú, hanem gyakorlati eszköz is a valós problémák megoldásában.

Sablon:-ford-

Sablon:Hunl