K-adik tapasztalati momentum
- Sablon:Label A k-adik tapasztalati momentum a statisztikai minták elemzésében használt eszköz, amely a minta központi tendenciáinak, szóródásának és alakjának jellemzésére szolgál. A momentumok általánosítják az olyan ismertebb statisztikai mutatókat, mint az átlag vagy a szórás. A tapasztalati (vagy empirikus) momentumok egy mintán alapulnak, és az adott minta adataiból számítják őket, szemben az elméleti momentumokkal, amelyeket a populáció eloszlása alapján határoznak meg.
Általános formula:
A k-adik tapasztalati momentum egy minta adataira vonatkoztatva így definiálható: ahol: - a mintaelemek, - a minta átlaga, - a momentum rendje (azaz, hogy hanyadik momentumot számoljuk), - a minta mérete.
Ez a centrált tapasztalati momentum. Ha a középpontozást nem alkalmazzuk, akkor a nem centrált tapasztalati momentum egyszerűen:
Első néhány momentum:
1. Első tapasztalati momentum: Az első momentum általában az átlagot adja meg, és a centrálás miatt nulla a centrált változatban:
2. Második tapasztalati momentum: A második centrált momentum a mintavariancia, amely a minta szóródását méri: Ez az érték közelíti a populációs varianciát.
3. Harmadik tapasztalati momentum: A harmadik centrált momentum a ferdeséget (aszimmetriát) méri, és azt mutatja meg, hogy a minta eloszlása jobbra vagy balra ferde-e:
4. Negyedik tapasztalati momentum: A negyedik centrált momentum a csúcsosságot (kurtózist) méri, amely azt jelzi, hogy az eloszlás mennyire „csúcsos” vagy „lapos” az átlag körül:
Alkalmazás: A k-adik tapasztalati momentumokat gyakran használják az adatok elemzésére és leírására, mert információt nyújtanak az eloszlás alakjáról, a középponttól való eltérésekről, illetve az adatok eloszlásának aszimmetriájáról és koncentrációjáról. A momentumok segítségével mélyebb statisztikai jellemzést kaphatunk az adatokról, például a normálistól való eltéréseket, a szimmetriát, és a ritka vagy gyakori értékek eloszlását. Sablon:Hunl