Sablon:Hunfn
- Sablon:Label A becsléses illeszkedésvizsgálat (vagy illeszkedés-elemzés) a statisztikai módszerek közé tartozik, amelyet az adatok és egy adott eloszlás (például normális, Poisson, binomiális stb.) közötti illeszkedés vizsgálatára használnak. Az alábbi lépéseket követheted a becsléses illeszkedésvizsgálat során:
1. Hipotézisek felállítása
- Nullhipotézis (H0): Az adatok az adott eloszlás szerint oszlanak el.
- Alternatív hipotézis (H1): Az adatok nem az adott eloszlás szerint oszlanak el.
2. Adatok gyűjtése
- Gyűjts adatokat a vizsgálni kívánt jelenségről.
3. Megfelelő statisztikai próba kiválasztása
- A leggyakrabban használt próbák közé tartozik:
- Chi-négyzet próba: Az eloszlás illeszkedésének vizsgálatára.
- Kolmogorov-Smirnov próba: A minták eloszlásának összehasonlítására.
4. Számítások elvégzése
- Számítsd ki a megfelelő statisztikát a kiválasztott próbához. Például chi-négyzet próbánál a következő képletet használhatod:
ahol az observált értékek, pedig a várt értékek.
5. Kritikus értékek meghatározása
- Határozd meg a kritikus értéket a kiválasztott szignifikanciaszint (pl. α = 0.05) és a szabadságfok alapján.
6. Döntés
- Hasonlítsd össze a számított statisztikát a kritikus értékkel:
- Ha a számított érték nagyobb, mint a kritikus érték, utasítsd el a nullhipotézist.
- Ha a számított érték kisebb vagy egyenlő, mint a kritikus érték, ne utasítsd el a nullhipotézist.
7. Eredmények értelmezése
- Az eredmények alapján vonj le következtetéseket az adatok eloszlásáról.
Sablon:Hunl