Bernoulli-féle nagy számok törvénye
- Sablon:Label A Bernoulli-féle nagy számok törvénye azt állítja, hogy egy véletlen kísérlet hosszú távon stabil átlagos viselkedést mutat. Ez a törvény a valószínűségszámítás egyik alapvető tétele.
Tétel leírása
Tegyük fel, hogy egy véletlen kísérletet n alkalommal megismétlünk, és az A esemény bekövetkezését figyeljük. Az A esemény bekövetkezésének valószínűsége legyen p. Jelöljük X_i-vel azt a 0 vagy 1 értéket, amely azt mutatja, hogy az i-edik kísérletben A bekövetkezett-e (X_i = 1) vagy sem (X_i = 0).
A relatív gyakoriság a következőképpen írható fel:
A nagy számok törvénye szerint, ha , akkor konvergál -hez:
Példa
Tegyük fel, hogy egy pénzérmét feldobunk, és az írás eredmény bekövetkezése érdekel minket. Ha a pénzérme "igazságos", akkor az írás valószínűsége . Ha 10-szer dobjuk fel, előfordulhat, hogy az írás relatív gyakorisága vagy . Ha azonban a dobások számát növeljük (például 1000-re vagy 10 000-re), a relatív gyakoriság egyre inkább felé tart.
Bizonyítás alapjai
1. **Függetlenség:** Az független, azonos eloszlású valószínűségi változók. 2. **Lineáris várható érték:** A relatív gyakoriság várható értéke . 3. **Variancia csökkenése:** , amely -nel fordítottan arányos. 4. **Markov- és Chebyshev-egyenlőtlenségek:** Ezek alapján kimutatható, hogy a relatív gyakoriság valószínűsége, hogy eltér -től, tetszőlegesen kicsivé tehető nagy esetén.
Gyenge és erős nagy számok törvénye
- **Gyenge nagy számok törvénye:** Relatív gyakoriság konvergenciája a valószínűségi konvergencia értelmében: , amikor . - **Erős nagy számok törvénye:** Konvergencia szinte biztosan: .
Összegzés
A Bernoulli-féle nagy számok törvénye biztosítja, hogy egy véletlen esemény relatív gyakorisága hosszú távon közelít a valószínűséghez. Ez az elmélet a valószínűségszámítás és a statisztika egyik alapköve, amely számos gyakorlati területen alkalmazható.